|
Durbincsok (Gymnocephalus)
A
durbincsok nemzetségéhez tartozó fajok két hátúszója egyesült, a kopoltyúfedő
tüskés, a koponyacsontok gödrösen bemélyednek, az állkapcsokat és az
ekecsontot bársonyhoz hasonló finom fogazat fedi, a mell és a has többé-kevésbé
csupasz.
Vágó
durbincs
Gymnocephalus cernuus
Történelem,
a régi magyar és latin elnevezésekkel.
Dr.
Hankó Béla és Dr. Leidenfrost
Gyula után
©
Halgazdálkodási szempontból az egyik legfontosabb halfajunk. Jelentős
szerepet játszik elsősorban a harcsa és a süllő táplálékában is. Az
hátúszójában 12-14, kemény, tüskés és 11-14 puha, a mellúszóban 13,
a hasúszóban 1 és 5, az alsóban 2 és 5-6, a farok úszóban 17 sugár csatlakozik
egymáshoz. Hossza 20-25, nálunk 10-15 cm, súlya 120-150 gr. Egész Közép,
Nyugat és Észak-Európában elterjedt hal, de gyakori Szibériában is.
Nálunk a Duna mentén dürgencs, a Balaton-partján
vaskó, más vidékeken borholy, disznóhal, dörgecs, dörgécse, dörgicse,
durbincs, durda, görgécse, lecserlecs, lezsér, maca, paptetű, tövishal,
tüskéshal, tövishal, vargahal, vasénta, vasko, vízidarázs, taknyos maca
néven ismerik.
Selymes
durbics
Gymnocephalus schraetzer *
Védett faj
A
Duna vízrendszerét népesíti be, azonban szigetszerű előfordulási területe
a bulgáriai Kamcsia folyó.
Magyar nevei; barsóka, ilonahal, ilonakeszeg, serinc, srác, sráchal,
srécer, varsinta, vaskó, selyemhal.
Teste nyúlánkabb és feje hosszabb, mint az előbbi fajé. Hátúszója
csaknem az egész hátoldalt szegélyezi. Nálunk 20-22, kivételesen 30
cm-nyire nő meg. Az átlagpéldányok súlya körülbelül 250 gr. Sugarainak
száma: a hátúszóban 18-19 kemény, 12-13 puha, a mellúszóban 13-14,
a hasúszóban 1 és 5, az alsóban 2 és 6-7, a farok úszóban 17. Sehol
sem közönséges, ritka faj. A vízszennyeződésre rendkívül érzékeny,
az elmúlt évtizedben több olyan helyről is eltűnt pl. a Bp. Duna szakasz,
ahol korábban tömegesen fordult elő.
Széles durbincs
Gymnocephalus baloni *
Védett faj
Magyar
nevei; balon durbincs, ponty paptetű, barna lezsér, széles durbics.
A széles durbincs létezése hosszú ideig elkerülte a halbiológusok
figyelmét, erre csak 1974 -ben került sor. Korábban a vágó durbincsnak
tartott múzeumi példányok alapján feltételezték, hogy létezik egy
ismeretlen Közép-Európai halfaj. Az újabb gyűjtések alapján a Duna
szlovák szakaszán több helyen, az Ipolyban, a Laborcban, a Temesben,
valamint a román szakaszon Betrascánál és a delta vidéken mutatták
ki előfordulásukat. A magyar Duna szakaszról 1981.-ben Gerjennél is
előkerült, majd Visegrádnál, Gödnél, a Lupa-szigetnél és a Kvassay-zsilipnél,
valamint a Kiskörei víztározóba ömlő Laskó patak és a Tisza középső
szakasza bővítette a lelőhelyek sorát. Azóta már a vágó durbincsal
alkotott hibridjei is előkerültek. Rejtett életmódot élő, kifejezetten
folyóvizi, az áramló vizet kedvelő faj. Alkonyatkor aktív. A vágó
durbincstól színezete és mintája alapján különböztethető meg, rokonánál
nagyobbra nő, a 20 cm nagyságot is elérheti.
Európában
még egy faj honos a Fekete-tenger és a Don vízrendszerében, ez a
Gymnocephalus acerina.
|
