|
"A
hírnév, amelyre a magyar vizek halgazdagsága a századok
folyamán szert tett, és amelyről Eduard Brown saját
tapasztalatai alapján útleírásában annyira magasztaló
emléket hagyott az utókorra, túlélte magát a bőséget
is.
Ezt a páratlan halkincset, amely méltán keltette
föl az illusztris idegen világjárók bámulatát tette
csaknem teljesen tönkre a közvizek szabályozása,
s ezek a párjukat ritkító nagyszabású árvédelmi
munkálatok teljesen kiforgatták vizeinket ősi állapotukból.
Halainkat megfosztották természetes ívó területüktől,
és ez a rablóhalászattal együtt, a halállomány egyre
erősbödő csökkenésére vezettek."
A Tisza és a magyar vizek halbősége már Brown előtt
is európai hírű volt, Timon szójátékot is készített
belőle; "Tibiscus quasi Tu piscis".
A Tisza torkolati vidékén Ulászló idejében még 30.000
halász volt. Amikor az ellenség Belgrádot megszállta,
a tiszaháti halászok 40.000 dereglyével siettek
II. Lajos királyunk segítségére. Századokkal később,
1847.-ben J. Heckel, aki a magyar birodalom és Ausztria
halvilágát nagy munka keretében mutatta be, még
a következőket írta:
"…
Magyarországnak és különösen a Tiszának halbősége
közmondásszerűen ismeretes. A fenséges Balatonban
mekkora tömegű zsákmányt hoz fel egyszeri hálóvetés
is a jég alól! Mekkorára nő ott a méltán nagyhírű
fogas! Ha csak azt a szinte elképzelhetetlen mennyiségű
halat vesszük is, amelyet a béllyei királyi hercegi
uradalom egymaga termel ki. - ahol saját tervezésű
különleges eszközökkel egyszerre 500, sőt ezer
mázsa halat is fognak - láthatjuk, hogy Európában
Oroszországon kívül sehol sincs akkora bőségben
az édesvízi hal…"
|
