Aranyhal
Carassius carassius auratus

Magyarországi elterjedésének rövid története

Kellner Jenő által 1891. -ben a római-fürdő meleg forrásvízébe telepített aranyhalak 1952.-ben kipusztultak. A harmincas évek elején a Fóti-tóba Botlik János telepített aranyhalakat, amelyek a növekedésben elmaradt pontyokkal és kárászokkal kereszteződtek. Ugyancsak a harmincas évek elején a Neuberger-féle téglagyár 3. számú tavába telepített aranyhalakat Kolnhauser János és Hasenöhre Ferenc, - e példányok az Ebenfurthi-tóból (Ausztria) származtak. 1957.-ben a síkvölgyi halgazdaság tavaiból különös" pontyok kerültek elő, némelyik ezüst-sárga, vagy fekete-piros színű volt. A halastóba Bakonyi Emil 1954.-ben aranyhalakat telepített, melyek tenyészpontyokkal ívtak le, és a kifogott aranyhalak mind hibridek voltak. 1950.-ben Fejes János sikerrel telepített aranyhalakat a szilvásváradi Pisztrángos-tóba. Szombathelyen 1932.-ben a kenderesi és a Hungária" téglagyár tavaiban, és a Pohl-tóban tűnt fel és terjedt el az aranyhal, itt a még nem színes példányokat bürgyüncs -nek hívják.
Az alföldi szikes tavak egyikébe 1952.-ben Balog Sándor Olaszországból származó aranyhalakat telepített, melyek pontyokkal és kárászokkal kereszteződtek, melynek egyszínű példányait posztár -nak nevezik. Ennek a törzsnek külön érdekessége, hogy néha teleszkópszemű példányok is megjelennek. Ez azt igazolja, hogy a tenyésztett változatok némelyike még természetes körülmények között is életképes, azonban nem mindegyik tenyésztett fajta viseli el a téli lehűlést.

(Az elvadult aranyhalak hazai elterjedéséről, Wiesinger (1975) által közölt adatok már nem fedik a valóságot az élőhelyek megváltozása miatt)

Történelem, a régi magyar és latin elnevezésekkel
Dr. Hankó Béla és Dr. Leidenfrost Gyula után ©

Legelőször Kämpfer, egy régi író, emlékezik meg egy szép piros és farkán sárgaszínű díszhalról a king joról, amelyet Japánban és Kínában, tavakban tartanak és háziállatként kezelnek. Du de Hal Kína történetéről szóló könyvében később részletesen írt e halról.
A Mennyei Birodalom hercegei és mágnásai pompás kertjeikben az aranyhal részére halastavakat készítettek, vagy értékes porcelán vázákban tartották őket, melyeknek vizét hetenként kétszer-háromszor megújították. A kingjo Kínából legelőször valószínűen Portugáliába került és onnan, miután ott meghonosodott, lassanként egész Európában elterjedt. Hogy mikor hozták át legelőször, azt nem tudjuk. Egyes írók szerint 1611. mások szerint 1691. ismét mások szerint 1728.-ban. Biztosan csak azt tudjuk, hogy e hal a hírhedt Pompadour asszony idejében már Franciaországban volt, mert vannak arra adatok, hogy ilyen halakat ajándékoztak neki. Angliában, 1728.-ban Worth Fülöp, de mások szerint már 1691.-ben más honosította meg az aranyhalat. Ma a föld minden részében megtaláljuk, a mérsékelt égöv melegebb részein már vadon is él. Mauritius szigetén, ahová a franciák telepítették, minden folyóban és tóban megtalálható, de Portugáliában sok helyen vadon is él. Nálunk megtalálható Óbudán az aquincumi melegvizű patakban.
Más vízben nem bírják ki nálunk a telet, és ívni is csak melegvízben szokott. Az aranyhal a garatfogak szerkezetében megegyezik a kárásszal, de az évszázados tenyésztés testét egyébként annyira átalakította, hogy eredeti alakjáról ma már semmi bizonyosat sem tudunk.