A hímek a nőstényektől a testoldalon lévő jellegzetes megvastagodás alapján különböztethetők meg.
Ez az ivari különbség képezte az alapját a Sabanejewia nem elkülönösítésének a Cobitis fajoktól.

Törpe csík
Sabanejewia aurata

Magyar nevei; kőfúró csík, bolgár csík, kőharapó, törpe csík.
A törpe vagy kőfúró csík a folyók sodrásos, mély, kavicsos medrének lakója, ezért is kerül elő ritkábban, mint a többi csíkfaj. Jászfalusi (1948) szerint leginkább a 2 m-nél mélyebb vizekben fordul elő, a Kazán-szorosnál 20 méteres mélységben is megtalálható. A törpe csík különböző formái vagy alfajai megtalálhatóak az Aral-tó, Kaszpi-, Fekete-, Égei-, sőt a
Balti-tenger vízgyűjtő tererületein. A Duna vízrendszerében a S. aurata balcanica alfaj Szlovákiáig fordul elő, S. aurata bulgarica (Drensky) legészakibb élőhelye a Bódva (Harka).

Sabanejewia aurata bulgarica

A további alfajok: S. aurata radnensis a Maros felső szakaszán, a S. aurata vallachia Románia keleti részén, a Szeret folyóban található. Egyes törpe csík formákat a különböző leírások, hol alfajoknak, hol önálló fajoknak írják le.

Az Aral-tó vízgyűjtő területén honos még egy alfaj a S. aurata aralensis, melynek felbukkanása a hazai vizekben nem valószínű.