Gyöngyös koncér
Rutilus frisii meidingerii

Magyar neve; menyecske koncér.
A Fekete-, Azovi- és a Kaszpi-tenger vízgyűjtő területein él a törzsalak Rutilus frisii frisii, amely mint vándorló faj a brakkvízből íváskor felúszik a folyókba. A Duna felső szakaszán néhány ausztriai és németországi tóban, az Atter, a Traun, a Mond, a Chiem, és az azokba ömlő folyókban él a törzsalak egyik elkülönült alfaja. Ez a R. f. meidingerii, melyet alkalmanként a Duna magyarországi felső szakaszán is fognak. A legnagyobb példányai 68 cm hosszúak. Nemzetségének többi tagjától feltűnően széles homloka és nyúlánk, csaknem hengeres teste különbözteti meg. Orra tompa, szája félig alsóállású, testét kis pikkelyek fedik. Háta feketészöld, oldala fokozatosan világosabb, has és alsóúszója pirosas, a többi szürke. Májusban sekély, kavicsos helyeken ívik. Ilyenkor a hím tarkóján, oldalán és hátán borostyánszínű tövisek alakjában nászkiütések mutatkoznak. A gyöngyös koncér az ezüstös balinnal Aspius aspius kereszteződik.

A törzsalak további alfajai: Kelet-Bulgáriában a R. f. velecensis, illetve a Kaszpi-tenger déli felén a R. f. kutum.