Kölönték

Kölöntefélék (Cottidae)

Eredetileg tengeri halfajok, amelyek a Földtörténeti harmadkortól kezdődően édesvízi életmódra tértek át. A kölöntefélék, amelyeknek kb. 200 fajuk ismert, több tekintetben hasonlítanak a sárkányfejű halakhoz. Ezek is többnyire kistermetű, igen falánk tengeri halak, édesvízben csak kevés fajuk él. Fő elterjedési területüket az északi tengerek alkotják, a délsarki tengerekben csak egy faj fordul elő, a meleg égöv alatt pedig egy sem, Európában két fajuk ismert.

Botos kölönte
Cottus gobio

Történelem, a régi magyar és latin elnevezésekkel
Dr. Hankó Béla és Dr. Leidenfrost Gyula után ©

Sokféle népies neve ismert; békahal, bábec, botfejű, boti, botos, butikóhal, ebhal, kölönte, kolty, kophal, kopsa, kutyahal, köpőce, patkószegfejű, ördöghal.
Első hátúszóját 6-9, a másodikat 15-18, a mellúszót 13-14, a has úszót 1 és 4, az alsót 12-13 sugár alkotja.
A botos kölönte Közép és Észak-Európának csaknem minden édesvízében otthonos. Hegységekben 1000 m-re is fölhatol, sőt 2000 m-re a tengerszíne fölötti tavakban is előfordul. Így a voralbergi Lüni tónak halfaunája kizáróan botos kölöntékből áll. Délen és délkeleten fajváltozatai, vagy pedig rokonfajok helyettesítik. Heckel a Szebenből, Petényi a Besztercéből, a Garamból és a Poprádból, Herman Ottó a Vargyas, a Füle, a Kormos és a Lucsivna-patakokból gyűjtötte. A Dunában Margó és Herman is megtalálta. Unger Emil szerint a Dunában igen ritkán fordul elő, és a halászok nem ismerik. Falánkság tekintetében versenyez a többi ragadozóhallal. Főképpen rovarokkal, elsősorban szitakötőlárvákkal táplálkozik ugyan, de nem kíméli a kisebb halakat, sőt a saját ivadékát sem.
Herman Ottó szerint: "… A hegyi lakóknál a szegény ember hala, melyet botba ütött közönséges evő villával szigonyoznak, s talán innen származik székely neve is; botoskölönte…"

Önálló alfaját különböztetik meg a Pireneusokban a C. g. ferruginosus, a Garda-tóban és Dalmáciában a
C. g. vetiti, illetve a Néva, Dnyeper, Volga és Urál folyók vízrendszerében a C. g. koshewnikowi.

Cifra kölönte
Cottus poecilopus

Elterjedési területe Észak- és Közép-Európa, Szibéria, az Amur vízrendszere és Korea. Ritka halfaj, melynek valószínűleg nincsenek állandó populációi magyar területen.

Nagyságára, színezetére és életmódjára nézve a botos kölöntéhez hasonlít, de hasúszója jóval hosszabb, és a farka karcsúbb. A has úszó, különösen pedig a sugarai, harántsávosak, a többi úszó is tarka. Petényi olyan példányokat is talált, amelyeknek narancssárga, vagy zöldessárga, illetve barnássárga has úszóik voltak. Heckel szerint ezek a példányok a környezet színéhez alkalmazkodtak. Petényi, akit a cifra kölönte felfedezőjének tekinthetünk, a Poprádból és Körmöcbánya mellől említi, de megjegyzi, hogy a Kárpátalja valamennyi patakjában megtalálható, és a pisztránggal együtt magasra felhatol. Heckel, aki valószínűen Petényi nyomán, a Késmárk mellől, a Bisztrica-patakból, továbbá Túróc és Gömör vármegyékből sorolja fel. Benecke szerint Stockholm környékén is él.