Honlap
*

Bucók (Zingel)

Orsóalakú test, előrenyúló felső állkapocs, két egymástól elválaszott hátúszó, fogazott szélű kopoltyúfedők, az állkapcsok, továbbá a garat bársonyos fogazata és a visszafejlődött úszóhólyag jellemzi a bucók nemzetségét.

Magyar bucó
Zingel zingel

Történelem, a régi magyar és latin elnevezésekkel
Dr. Hankó Béla és Dr. Leidenfrost Gyula után ©

A magyar, vagy nagy bucó (Aspro zingel) népies nevei a következők: cingli, orsósügér, orsóhal, góc, kóc, kóchal, kolc, kosz, magyarkóc.
Kb. 35 cm-nyire nő meg, súlya 0.5 -1 kg körül van, sőt ennél nehezebb példányok is akadnak.
Első hátúszójában 13-14, a másodikban 1 és 18-20, az alsóban pedig 1 és 12-13 sugara van. Az alábbi rokonával együtt sekélyvízi fenéklakó hal, amely a mellékfolyók torkolata közelében képződő homokzátonyokon él. Táplálékát, amely főképp férgekből áll, a fenéktalajból túrja ki. Fejét oldalra tudja forgatni, szemét pedig egymástól függetlenül mozgatja, akárcsak a kaméleon.

Német bucó
Zingel streber

Történelem, a régi magyar és latin elnevezésekkel
Dr. Hankó Béla és Dr. Leidenfrost Gyula után ©

A német bucó (Aspro streber Cuv.) magyar nevei; apácafúró, bucó, bucok, durbancs, kerékszeg, német kóc, nemhal, orsófark, orsóhal, kisbucó, pecekfarkú, pocokfarkú, ráspóhal, répahal.
Különösen fiatal korában hasonlít előbbi rokonához, de farka jóval vékonyabb és az úszósugarak számában is eltér. Az első hátúszóban 8-9, a másodikban 1 és 12-13, az alsóban 1 és 12 sugara van. Hossza 15-20 cm, súlya 60-100 g. Színezete, úgylátszik, lakóhelye szerint változik.

A Duna vízrendszerében a gyors folyású részeken elterjedt, de sehol sem gyakori halfaj. A Vardar folyóból a Zingel streber balcanicus alfajt írták le, amelynek önállósága vitatott.

****** ******