Csapó sügér
Perca fluviatilis

A csapósügér népies nevei Herman Ottó összeállításában a következők; bules, dibbancs, dóber, dubár, dúber, dúbér, fésűshal, kandró, körmöshal, parcs, persli, rappihóhér, rétidurbincs, sígér, síngér, súdér, süget, sürge, szolgabíró, möshal, paris, dübér, barsling.
Két hátúszóját alacsony bőrtaraj köti össze, elülső kopoltyúfedője fogazott, a fő kopoltyúfedő tüskés, szájában sűrűn álló sörtefogak vannak. Az első hátúszónak 13-15 kemény, a másodiknak 1-2 kemény és 13-14 puha, a mellúszóknak 14, a has úszóknak 1 és 5, az alsónak 2 kemény és 8-9 puha, a farok úszónak 17 sugara van. Hossza nálunk ritkán haladja meg a 25 cm-t, súlya pedig az 1 kg-ot. A csapósügér hazája kiterjed egész Európára, továbbá Észak-Ázsia és Észak-Amerika nagy részére. Nálunk a magasabb hegyek kivételével valamennyi hazai folyóban és tóban általánosan elterjedt. Az Al-Dunában, Titelen alul, sávnélküli változatban él. Halakkal és más vízi állatokkal táplálkozik. Idősebb korában még a vízi pocokot is zsákmányul ejti. Tógazdaságokban sok kárt okozhat. A sügér több újabb búvár egybehangzó állítása szerint azért nem szaporodik nagyobb mértékben, mert némelyik vidéken aránytalanul kevés a hímek száma az ikrásokéhoz viszonyítva és azért sok ikra termékenyítetlen marad.