A valódi sügérekhez igen közel állnak a nap vagy díszsügérek, amelyek közt sok élénkszínű akváriumi és két tenyésztésre betelepített faj is akad. Testük zömök, oldalról lapos, szájuk végállású, állkapcsaikat és ekecsontjukat apró, hegyes fogak borítják. Hátúszójuk nagy és egységes, az alsóúszóban 3-9 tüskéssugár van. A család tagjai csaknem kizáróan Észak-Amerika édesvizeit népesítik be. Egyes fajok ivadékgondozásukról nevezetesek.

Naphal, vagy cifra kárász

Ikra és ivadékpusztításával csak helyenként, és főleg a halastavakban okoz némi kárt, kissé túlzottak a szakirodalomban helyenként megtalálható felszólítások e halfajok kipusztítására.

Történelem, a régi magyar és latin elnevezésekkel
Dr. Hankó Béla és Dr. Leidenfrost Gyula után ©

Az Eupomotis Gill. Jord. nemzetségnek két tagja jutott el Európába, az egyik a közönséges naphal, (Eupomotis gibbosus), amelyet 1916.-ban Köln mellett már a Rajnában is fogtak, a másik az amerikai vagy arany naphal (Eupomotis aureus), amelyet az apatini halászok cifra kárász névre kereszteltek el. Mindenütt megbánták, ahová ezt az észak-amerikai halfajt betelepítették. Rendkívül szapora, de csak kivételesen nő meg 15 cm-nyire, hazájában 20 cm-es. Észak-Olaszországban, ahová 1898.-ban telepítették be, trágyázásra és takarmánynak használják. Hazánkban a sárdi tógazdaságba telepítették be legelőször. Vutskits megállapítása szerint onnan került át a Balatonba, ahol 1907.-ben tűnt fel először, 1912.-re azonban már elszaporodott. Ugyanabban az évben Baja mellett a Dunában is megtalálták, majd a Drávából került elő. 1916.-ban Gombos táján a szontai rétség tavában fogták. 1923.-ban Veöreös György a Marcalból horgászta ki. Palánka mellett 1915. szeptemberében fogtak ki a Dunából egy nagyon szép, tarka fémfényű halat, amely cifra kárásznak bizonyult és minden bizonnyal szintén a Somogy-vármegyei sárdi tógazdaságból jutott a Balatonba, onnan a Dunába.Az E. aureus Walb. hátúszójában 10 és 10-12, az alsóban 3 és 10-11 sugara van. Alapszíne zöldeskék narancsszínű foltokkal, a pofák is narancsszínűek, de kék hullámvonalakkal díszítve, a kopoltyúfedő függeléke, az ú. n. "fül", fekete, a végén bíborpiros petty van. Háta, különösen nász idején, szivárványszínben játszik. Ragadozó hal, tágas akváriumi medencékben is tenyészthető.

Akváriumban sokáig élnek és nagyon igénytelenek. Megfelelő gondozás mellett szaporodnak is.
A díszsügéreknek az a nagy előnyük is megvan, hogy medencéjüket nem szükséges fűteni. A hímeket és az ikrásokat többnyire nehéz megkülönbözteti egymástól.
Sok faj hímje fészket készít. Erre a célra a növények közti apró tisztásokat szemeli ki. A fészek helyét megtisztítja és farkának erélyes mozdulataival kerek, lapos mélyedést váj, a nagyobb rögöket és a kavicsokat odébb lökdösi, vagy pedig szájával rakja a fészek peremére. Amikor készen van, az ikrást a fészekbe csalogatja. Az ívást sok fajnál órákig tartó nászjáték előzi meg. A ragadós ikrák a fészek fenekéhez tapadnak. A nőstény az ikrák lerakása után a felszín közelében tartózkodik, a tejes ellenben a költést őrzi és legyezi, vagyis állandóan friss vizet hajt rá. A fiatalok 2-3 nap múlva kelnek ki, rövid ideig még a fészekben maradnak, majd a növényekre és a medence falára tapadnak rá, pár nap multán azonban szétszélednek az egész akváriumban, de nehéz őket észrevenni, mivel teljesen átlátszók. Tíz-húsz napig a vízben lévő parányi szervezetekkel táplálkoznak, azután apró lebegő rákokra (Cyclops) is vadásznak.

Honosított pisztrángfélék
Háromtüskés piko
Amur, Busa, stb.